Min múlik, hogy a szervezet betartja-e a biztonságáért született előírásokat? Hol kap léket az irányba állított hajó és hol folyik el a befektetett összeg?
Munkabiztonsági kultúra? Szükséges ez?
Az ember alapvető igényei közé tartozik a biztonság, a biztonságos körülményekre való törekvés kisebb vagy nagyobb módon minden társadalmat, csoportot és személyt jellemez. A „biztonságos körülmény” meghatározásában már találunk jelentős eltéréseket, de ezen a ponton van szerepe az érintetteknek azon szint meghatározásának, ami számukra a „biztonságos” jelzőt viseli. Napjaink modern kultúrájában ezt neveznénk jogszabályoknak, törvényeknek vagy épp szabványoknak. Hosszabb távon ezen biztonságos szint elérése jelenti azt, hogy az egyének elkerülhetik – kiemelném, hogy elkerülhetik, nem pedig automatikusan és magától értetődően elkerülik – a baleseteket és foglalkozási megbetegedéseket. Az elkerülés azon múlik, hogy kellő figyelemmel rendelkezve felkészülten képesek vagyunk-e felismerni, majd megfelelő döntést hozni azért, hogy a nemkívánatos eseményeket elkerüljük. Ahhoz, hogy ezt megtegyük, három feltételnek kell eleget tennünk:
-
- Fel kell ismernünk az elkerülendő helyzeteket, illetve a felmerülő kockázatokat
- Tisztában kell lennünk mindazon szabályokkal, melyek a nemkívánatos események megelőzése érdekében születtek
- Alkalmaznunk kell a helyzet megfelelő módú és mértékű személyi, tárgyi és szervezési feltételeket.
A munkabiztonsági kultúra mértéke függ az adott társadalomban, csoportban élő és dolgozó személyek azon teljesítményétől, mely a fenti három pont teljesítésére vonatkozik. Minél jobban teljesül ezen három pont, annál előrehaladottabb és fejlettebb a munkabiztonsági kultúra az érintett területen.
Mi az a Bradley görbe?
A Bradley görbét a DuPont vegyipari vállalat határozta meg 1995-ben azzal a céllal, hogy értékelni tudják a munkabiztonsági kultúrát és teljesítményt, mely aztán szemléletesen ábrázolható geometrikus megközelítésekkel is. A görbe használatával és megvizsgálásával nem csak az adott szervezet teljesítménye tárható fel, hanem a szervezetben hozott intézkedések hatékonysága és hatásossága is megmutatható.
A görbe négy különböző szakaszra bontja a szervezetet alkotó személyek tudatosságát, melyeket egyébként két különálló csoportra is bonthatunk:
-
- Külső kényszer
- Reaktív szakasz
- Függőségi szakasz
- Belső motiváció
- Önálló tudatosság
- Kölcsönös tudatosság
- Külső kényszer
A külső kényszer csoportjában a szervezet ugyan szembesül a szabályokkal, elvárásokkal, de könnyelműen bízik benne, hogy talán el tudja ezeket kerülni. Ha mégis megtörténik a baj, akkor majd reagál rá, utólag toldozva-foltozva igyekszik megoldani a kérdést és kibújni a felelősség alól. Cselekedetek terén az ösztönösség jellemzi, még akkor is, amikor a biztonság kérdése szóba jön. Ha az egyén kedve úgy tartja akkor teljesen ki is húzza magát az ide vonatkozó feladatokból.
A belső kényszer csoportja az előbbivel ellentétesen a vezetői tudatosságra és elkötelezettségre épít, ahol az egyének kifejezett igénye és vágya, hogy a biztonság megvalósuljon és ezért tenni is hajlandók. Látják a biztonság értékét és büszkék is rá. Tisztában vannak vele a szervezetben jelenlévő egyének, hogy hatással vannak egymás biztonságára és ezért egymást segíteni és támogatni is akarják a biztonságos körülmények megvalósítása érdekében.
Lássuk akkor a szakaszokat külön-külön.
Első szakasz – reaktív
A felelős döntéshozás nem valósul meg, inkább elfogadjuk, hogy balesetek történnek és fognak is történni. A balesetek elkerülése lehetetlen.
Ugyan tudjuk, hogy vannak ránk vonatkozó előírások, de ezeknek csak látszólag és csak épphogy kívánunk megfelelni. Bízunk benne, hogy valahogy megússzuk.
Második szakasz – függőségi
A döntéshozás felelős kezekbe kerül, mely eléri a balesetek számának csökkenését is, de csak addig, amíg a felelős kezek jelen vannak. A balesetek elkerülése megjelenik, de csak mint vízió.
Megjelenik a félelem a felelős döntéshozótól és annak a felügyeletétől, melynek hatására elindul az egyén képzése.
Harmadik szakasz – önálló
A felelősségvállalás az egyén szintjéig eljut, mivel maga az egyén képes fejlődést és változást végrehajtani a szervezeten belül. A balesetek száma jelentősen tovább csökkennek, immár célként kitűzve a minél kevesebb sérülést.
Már nem csak a felügyelet miatt, hanem a saját motivációnk miatt tartjuk be a biztonságunkra vonatkozó szabályokat. Szokássá alakul az egyén szintjén a megfelelés.
Negyedik szakasz – kölcsönös
Az egyének egymás iránt érzett felelősségük miatt ügyelnek a tudatosságra és hoznak felelős döntéseket, mely lehetővé teszi a „nulla baleset” megvalósulását is.
Az egyén tudatában van annak, hogy ő megfelelő döntéseket hoz a biztonsága garantálása érdekében, viszont ebben a környezetét, a szervezet minden tagját támogatni is kívánja. A szervezet tagjai összedolgoznak, együtt érik el azt, hogy mindenki elkerülhesse a nemkívánatos eseményeket.
Záró gondolatok
Te melyik szakaszban vagy? A te szervezetedet melyik csoportba sorolnád?
Mindig van lehetőség a fejlődésre, a következő szakaszba lépésre. Legyünk őszinték: az első és második szakasz között jóval kisebb az „akadály” melyet át kell ugranunk, mint a második és harmadik, vagy akár a harmadik és negyedik szakasz között, de ez nem azt jelenti, hogy lehetetlen volna.
Az elgondolás 1995 óta nem változott, sőt, a gyakorlati értékét azóta is bizonyítják az alkalmazói. Saját munkám és tevékenységem is arról szól, hogy azon szervezetek fejlődjenek, akiknek erre igényük van. Tevékenységére szabott egyedi árajánlatért keressen bátran, illetve kérdéseire is szívesen nyújtok segítő választ az Ajánlatkérés vagy a Kapcsolat menüpontokat használva.